< td colspan="3" height="41" style="line-height: 0px; background-color: rgb(2 38, 238, 238);" valign="bottom" width="600">


	Rákosh egyi Bartók Zeneház

< /table>

Támogató Le ngyel Nemzetiségi Önkormányzat - Buskó András

Zdzislaw Slolina

Lengyel - Magyar Barátság Napja "Népek barátsága" 2018.március. 16. péntek 15:00 ó ra Megnyitja Riz Levente Po lgármester Úr!
Jacek Kotarba	lengyel énekes gitáros
Se bő Ferenc	ének
Barvich Iván
Perger László
lengyel üvegfestő és szobrászművész kiállítása< /strong>

1947. február 10-én, Szekszárdon születtem. Tanulmányaimat Szék esfehérvárott kezdtem meg, a gimnáziumi tanulmányok mellett az Állami Zenei skola növendékeként zongorázni, csellózni tanultam. Budapestre költözésünk után az Eötvös József gimnáziumban érettségiztem (1965), majd a Budapesti M űszaki Egyetem építész karán diplomáztam (1970). Német, angol, latin és oro sz nyelvet tanultam, ebből az első kettőt társalgási szinten beszélem. 1970 -ben a Pest Megyei Tanács Tervező Vállalathoz kerültem tervező építészként, majd 1971-73-ig az Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és Módsze rtani Központjának építésze lettem.

A műegyetemen a szimfón ikus zenekarban csellóztam. Itt, a diák társaságban álltam először közönség elé József Attila-dalaimmal és gitárral kísért népdalfeldolgozásokkal. 196 9-ben Berek Kati beépítette dalaimat az Egyetemi Színpadon játszott József Attila műsorába. Ő hívott a 25. Szinházba, ahol építészeti munkám me llett, mint zeneszerző, előadó és zenei vezető tevékenykedtem (1970-73). Az ott dolgozó alkotók mellett (Berek Kati, Jancsó Miklós, Györgyfalvay Katal in, Szigeti Károly, Iglódi István) jelentős színházi tapasztalatokra tettem szert.
Évfolyamtársammal, Halmos Bélával megalakítot tuk a Sebő-együttest. Újszerű népzenei feldolgozásaim rádiós é s televíziós szerepléseink révén hamarosan ismertté tettek bennünket. A Mar tin Györgynél hallott eredeti népzenei felvételek hatására azonnal bekapcso lódtunk a gyűjtésbe. Célunk nem csupán a gyűjtemények gyarapítása volt, han em az, hogy a megismert zenéket eredeti formájukban el is játsszuk. Így vál tunk a hazai hangszeres népzenei- és Táncház-mozgalom elindítóivá.

Tímár Sándor megkeresésére a Bartók Táncegyüttes zenei vezetője let tem, ahol a koreográfiák készítése mellett megkezdtük a néptáncok társastán c-szerű tanulmányozását is. Amikor a táncház ötlete fölmerült, már volt ann yi tudásunk, hogy a néptánccal szórakozó fiatalság klubjait szakszerűen bei ndítsuk. Ezekben - Martin György intenciói szerint - nagy hangsúlyt fektett ünk az oktatásra. Elsőként a Fővárosi Művelődési Ház körtermét siker ült erre a célra megszereznem. Itt alakult ki a táncház életképes változata , a párhuzamos táncoktatással összekötött össztáncok helyszíne. Hamarosan m egalakult a Sebő-együttes két klubja is: a zártkörű, műegyetemi R-klub, és a zuglói Kassák-klub, mely tágabb érdeklődésű közönséget vonz ott.

A Kassák-klubban 1973-81-ig tevékenykedtem. A hosszú t ávra elgondolt megoldások a táncház-mozgalom hallgatólagos központjává tett ék ezt a kis zuglói klubkönyvtárt, mely a hazai mellett hamarosan nemzetköz i tekintélyre is szert tett. A fenntartó szervekkel vívott csatározások ere dményeképpen megtettem az első lépéseket a hagyományőrzés hátterének kiépít ése felé. A létrehozott népzenei hangarchívumban az általunk gyűjtött erede ti népzenei felvételeket tettük közkinccsé. A Zenetudományi Intézet munkatársai (Vargyas Lajos, Martin György) nem csupán támogatták tör ekvéseinket, hanem őszinte kritikával felügyelték is. Népi műemlék-felmérés i munkával egybekötött nyári táborozásaink a Néprajzi Múzeummal k özös szervezésben zajlottak. A munka eredményeit kiállításon mutattuk be. A televízióban készített műsoraim (Cimbora, Muzsikáló szerszámok, Aprók tánc a) nagyban hozzájárultak a hangszeres népzenei mozgalom szélesedéséhez. A s zínpadi, rádiós és televíziós közéleti szereplések során szerzett baráti ka pcsolatokból alakult ki a Kassák klub vendégeinek tábora: népművészek, isme rt alkotók és közéleti személyiségek látogattak el hozzánk. A táncok közti beszélgetések, kiállításnyitók, előadások olyan természetes szellemi műhely t hoztak létre, amelyben az irodalom, a zene, a tánc és a képzőművészet egy sége egy egész generáció alapélményévé vált.

Az induló mozg almat ért politikai és szakmai támadások kivédésére a Népművelési Intézethe z fordultam, amely felkarolta és támogatta ügyünket. 1973-80-ig a Népművelé si Intézet kutatási osztályának előadója voltam. A Kassákban nyert oktatási tapasztalatokból mindenki számára nyitott Országos Táncházvezető és zenész tanfolyamot alakítottam ki. A tanfolyam öt éven át, havi rendszerességgel folyt, egy-egy intenzív nyári táborozással megtoldva, melyet a Kassák klub tagjaival közösen szerveztünk. A tanfolyamon, népművész mesterekkel karöltv e oktattuk a táncot, a zenélést, valamint a klubszervezés fortélyait. A tan folyam híre hamarosan túlnyúlt a határokon is. Eredményességét az innen kik erült tanítványok sikeressége minősíti (Muzsikás, Téka, Ökrös stb.)

A hivatalos zenei intézményrendszer azonban nem akarta tudomásul v enni a kibontakozó mozgalmat, már csak azért sem, mert képviselőit zeneileg műveletlennek tartotta. Ezért semmi esély nem volt arra, hogy a népzene fe lsőfokú oktatását integrálja. A 70-es évek végére már az is nyilvánvalóvá v ált, hogy a Népművelési Intézet, az elért eredmények ellenére sem képes túl lépni saját korlátain, ezért az ott folyó munkánk - más, akkor fontosabbnak vélt projektek támogatása miatt - nem intézményesedhet egy Népfőiskola-sze rű oktatássá. Fölvetődött a kérdés - ami manapság is gyakran fölmerül a moz galomban - mi lenne célszerűbb: kierőszakolni, hogy a hivatásos zenevilág v iselje el a köreikben tanító képzetlen embereket, vagy ezek a speciális nép zenei tudással rendelkező zenészek álljanak be és végezzék el hiányzó iskol áikat? Én az utóbbi mellett döntöttem, amikor 1984-ben felnőtt fejjel beira tkoztam a Zeneakadémia Kodály alapította Zenetudományi Szakára.
Itt - az általános zenetörténeti tanulmányok mellett - a népzenetudomány legjelesebb képviselőitől tanulhattam (Rajeczky Benjamin, D obszay László, Vikár László, Kárpáti János, Somfai László). E tanulmányok s orán vált világossá számomra a népzenei hagyomány és a zenetörténet Kodály által hangsúlyozott szoros egysége, valamint a magyar műveltségben való dön tő fontossága.

1989-ben zenetörténet tanári diplomát kaptam, majd a szakdolgozat (Vikár Béla népzenei gyűjteménye) megírása utá n zenetudósi oklevelet. Ezt követően a Bartók Béla Zeneművészeti Sza kközépiskolában, majd a Zeneakadémia Zenetudományi Szakán tanítottam népzen ét. Mindent elkövettem, hogy zenetudós növendékeim érdeklődését fölkeltsem a "zenetörténet e különleges területe" iránt. Egyidejűleg tudományos kutató i munkát végeztem a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének mu nkatársaként, egykori tanáraim mellett (Dobszay László, Kovács Sándor). Meg terveztem és létrehoztam a Zenetudományi Intézet nagy népzenei gyűjteményén ek, a Népzenei Típusrendnek számítógépes nyilvántartását.

1 991-től a Magyar Televízióba hívtak megrendelő szerkesztőnek. Több stábot a lakítottam ki, amelyeknek munkáját szakmailag felügyelve megszerveztem a né pzene, a néptánc és a régizene műfajainak képernyőre kerülését. A Nyitot t Stúdió, a Zenelánc című sorozatműsorokban a "revival" együttes ekkel készíttettem felvételeket. Az Ó-Európa, a Hagyományőrzők, a Martin György gyűjtéséből című sorozatok az autentikus hagyomán yok, a Musica Historica és az Ünnepi ének című sorozatok pedi g a histórikus zene fórumai voltak.

Az MTV sorozatos átszer vezéseinek eredményeképpen az ezredforduló után egyre kevesebb népzene kerü lhetett a képernyőre. Egyedül a Hagyományok Háza című, ismeretterjes ztő sorozatot sikerült a képernyőn tartani havonta egy alkalommal, s néhány alkalmi koncertfilm készült revival együttesekkel 2006-ig bezárólag. Ezt k övetően a Magyar Televízió nem tartott igényt népzenei szerkesztőre.

Kül ső pályázati pénzből készült 2005-ben az a 24 részes zenetörténeti sorozat, amelyet szerkesztőként és műsorvezetőként is jegyeztem, s Hajdanában da nában címmel a Duna Televízióban került adásba több alkalommal is.

Zenei tevékenységemet a Rádió és a Televízió nívódíj akkal jutalmazta. A táncházmozgalom szervezéséért 1978-ban (Tímár Sándo rral és Halmos Bélával megosztott) Állami díjat kaptam, 1995-ben a Magyar Művészetért Alapítvány díját, majd 1996-ban (ismét Tímár Sándo rral és Halmos Bélával megosztva) a Budapest Klub Planetáris Gondolkodás ért díját. Budapestért Díjat kaptunk Halmos Bélával megosztva 20 00-ben. 2006-ban Pro Cultura Urbis díjat és a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (polgári tagozat) kitüntetést kaptam.

1996 decemberében felkértek a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetésére. Ebből a helyzetből már végre alkalmam nyílt az intézményesítési terv újraindítására. Kidolgoztam a nemzeti intézmény r angjára emelt együttes új művészeti és működési koncepcióját. Javaslatom lé nyege szerint a színházi működés mellé kapcsolódó két új tevékenység (a hag yománygondozás és a közönségszolgálat) lehetővé tette a hagyománygondozás i ntézményének, a Hagyományok Házának hivatalos megalapítását, melynek 2002-ben szakmai igazgatója lettem.

- HAgyományok Háza

Kiállítás 16:00-tól Zdislaw Slolina lengyel üvegfestő és szobrászművész kiállítása< /p>

< /td>